Kedves Olvasó, pazarlunk. Nagyon sokan, nagyon sokat. Nem tűnik fel, csak a hiánya mindannak, amit elpazarlunk, magát a pazarlást nem látjuk. Okolunk mindenkit az észlelt hiányokért és hátrányokért, kivéve magunkat. A pazarlásunkat fejtem ki a következő pár bejegyzésben.
Elöljáróban és illusztrációnak pár link, hogy lássuk, nem ma kezdődtek a nehézségeink, és ha nem változunk, nem most vagy nem itt fogunk élhető országban élni:
http://hvg.hu/velemeny/20141028_Tiszteletet_a_tortenelemnek
http://mandiner.blog.hu/tags/ilyen_ország_pedig_nincs
Egy tökéletes összefoglaló az elvárásaink önsorsrontó voltáról:
https://www.youtube.com/watch?v=MBWK1l04vEE
A főszereplő csigafiú elvárja a Mikulástól az ajándékot, és pontosan az e célból kikészített csizmájába, mert saját megállapítása szerint igazán jó csigafiú volt. Mivel akkora ajándékot kap, hogy nem fér bele a csizmájába, nem veszi észre, mert csak és kizárólag a csizmájába várja a neki nagyon járó ajándékot. Miután a nagyon szigorú előzetes feltételek nem teljesülnek, inkább odahagyva mindent elmegy világgá és a Mikulás létezését is megkérdőjelezi csak azért, mert nem az elvárásai szerint kap ajándékot. A másik főszereplő, katicalány, meg a végén a többiek, akik nem ennyire szigorúan keresik és talán el sem várják az ajándékot, azonnal észreveszik a csomagot. Az összes barátja az ő keresésével, az ő vigasztalásával és a vele való kedveskedéssel tölti az egész napját meg még az estéjét is, sőt személyesen megjelenik a Mikulás is, az égen sikló, két repülő rénszarvas vontatta szánjával, ami elég nagy csoda. Mindezek után az az eredmény, hogy elégedetten hajtja csigafiú álomra a fejét, mert megkapta, amit elvárt. Elégedett, de a legkevésbé sem boldog, noha ennyien és ilyen szeretettel foglalkoznak vele, csodát látott és bízhat a barátaiban. Az egészből csak annyit lát, hogy megkapta, amit elvárt. Nagyon jó példa arra, hogy egy kiváló mesesorozatban, még ha nem is ez volt az alkotók szándéka, milyen szemléletesen mutatják be mindennapi önsorsrontásunkat, és mennyire nem látunk semmit magunkból, a saját életünkből.
