Magyarok vagyunk, ez önmagában sikert jelent. Különleges génállományunk van, született és kidolgozott tehetségek vagyunk. Tanulás nélkül is hatalmas a tudásunk.
Úgy gondoljuk, magyarságunk miatt rengeteg minden jár nekünk és nagyon sok mindenre előjogot formálhatunk. Egyszerre jár nekünk a jog tisztasághoz és a szemeteléshez, jog az önpusztító életmódhoz és a legmagasabb szintű egészséghez, jog a piroson áthajtáshoz és a biztonságos közlekedéshez, jár az ingyen pénz, a vezető beosztás, a megkerülhetetlenség, az ítélkezés lehetősége, a sportsiker, a tudás tanulás nélkül. Magyarországon van Európa geometriai közepe, a világ szívcsakrája, az egy főre jutó legtöbb Nobel-díjas tudós. A magyar a legbonyolultabb nyelv, magyarok a legszebb lányok. Mi tanítjuk a világot focizni, kajakozni, vízilabdázni, filmet készíteni.
Tehetségünk, gyors gondolkodásunk és éleslátásunk okán jár nekünk a címkézés és az ítélkezés joga, a beleszólás mások tulajdonába, mások idejébe és életébe. Jár nekünk a cél anélkül, hogy az oda vezető utat be kellene járnunk.
Jár nekünk a saját isten, a magyarok istene, aki kedvünk szerint bünteti azokat, akik nem a mi elvárásaink szerint gondolkodnak vagy cselekszenek, vagy nem a rájuk húzott címke szerint élnek, gondolkodnak vagy cselekszenek. Pedig inkább ördögünk van, aki mindenki rossz kívánságunkat teljesíti, nem csoda, hogy amíg csak rosszat kívánunk egymásnak, nem jutunk előre. Egyébként is szeretünk büntetni, emiatt döglik meg a szomszéd tehene. Könnyen rámondjuk másokra, hogy megérdemlik rossz sorsukat, mások rossz sorsáért teszünk is, lefelé bokáztatunk. Nem zárkózunk el a kollektív büntetéstől, ebben is sokat segít a címkézés.
Jár nekünk a hangzatos név, amelyik rangnak vagy szervezetnek nincs ékes neve, azt gyanúsnak tartjuk. Csak a szervezet vezetőjének nyilatkozatát fogadjuk el, még ha csak adminisztratív vezető is, második embert már nem is nézzük. Ahogy a második helyet sem, jár nekünk, hogy magyar versenyző az első legyen. Még akkor is, ha fogalmunk sincs egy-egy sportág szabályairól, nehézségeiről, az ellenfelekről, a sportsikerhez vezető út hosszáról és nehézségeiről, és mi magunk soha nem sportolunk.
Jár nekünk, hogy mindenki tudja rólunk, élő szexistenek vagyunk. Ezt lépten-nyomon hangoztatjuk, ettől egy kicsit csúnyán beszélünk. Ez nem gond, mi kerékbe törhetjük a magyar nyelvet, mert még így is jár nekünk az ápolt anyanyelv, ha mi nem is ápoljuk. Általában időpocsékolásnak tartjuk ápolni azt, ami automatikusan jár nekünk magyarságunk okán, hiszen ami jár, az jár, cselekedeteinktől függetlenül.
Politikai program a magyarok érdekeinek védelme, holott ez csak azt jelenti, hogy jár nekünk valami mások rovására. Minél inkább hivatkozik valaki az érdekeink védelmére, annál több előjogot akar alaptalanul a közösségen belül – a sok alaptalan előjog meg nem kapása magyarázza a hazai magyarpárti tömörülések türelmetlenségét és állandó sértettségét.
Vélt és elvárt előjogaink és a valóság ordító különbsége vezet a mérhetetlen alkoholizmushoz és egyéb tudatmódosító szerek mértéktelen fogyasztásához. Bódulatunk alatt majdnem helyrebillen az egyensúly a fejünkben. Az önteltség, hogy úgy gondoljuk, nekünk az egészségtelen étkezés, a dohányzás, az italozás, az energiaitalozás, a minden esti buli, a mozgás hanyagolása nem árthat, mivel magyarok vagyunk, ez magyarázza az önpusztító életmód ezerféle fajtájának létezését és tiszteletét.
Az elvárásaink nem teljesülése, a lehetetlen akarása miatt rosszul kezeljük a stresszt. Mások miatt nem érvényesülnek előjogaink, ezért lehetetlen ilyen gondolkodással bármiféle érdemi közéleti vita, és ezért vannak átjárhatatlan szekértáborok, nem csak a politikában. A másiktól várjuk el, hogy biztosítsa az előjogainkat, hogy védje meg az érdekeinket, álljon ki a mi igazunkért, hiszen mindez jár nekünk. Pedig a másik pont ugyanannyira magyar, pont ugyanannyi joga van és ugyanannyi előjoga lenne, mint nekünk. A másikra várunk, hogy védje meg a mi érdekeinket, ezért vagyunk birka nép. És ezért nem szólt még soha arról a közéletünk, hogy mi mit tegyük. Ezért jelenti azt nálunk a politizálás, hogy a másik mit vagy egy harmadik személy mit tegyen értünk, miről mondjon le a javunkra, és a mi szempontjainkat és a mi érdekeinket vegye figyelembe.
