Gondolataink önmaguktól pozitív, érdeklődő, biztató irányba haladnak. Lelki életünk önmagától egyensúlyban van, lelkünk önmagától jól érzi magát. A tudatunk az, ami újra és újra kibillenti a lelkünket az egyensúlyból. Hatalmas energiákat fektetünk abba, hogy ebből a természetes folyásirányból kitérjünk, majd szintén nagy energiákkal hamisan győzködjük magunkat a pozitív énképünk megtartása érdekében és győzködjük a lelkiismeretünket arról, hogy valamit jó, hogy megtettünk, amikor nem feltétlenül kellett volna, vagy éppen nem tettünk meg, amikor megtehettük volna.
A ki, ha én nem, a nekem minden jár öntudat a környezetünknek nem okoz sok örömöt. Nekünk azonban még sokkal rosszabbat tesz, mivel becsukja lelki szemünket, szorosra zárja a szívünket, vakká tesz, mivel pont az önmagunkkal való szembenézést, a gondolatainkra és tetteinkre való rákérdezést zárja ki az életünkből. Nem kérdezünk rá, hogy jó-e nekünk az, amit teszünk, boldogok vagyunk-e így, milyen más utak léteznek még a boldogság felé. Nem vállalunk magunk felé felelősséget a boldogságunkért, másoktól várjuk el, hogy megfogható, megvehető javak biztosításával járuljanak hozzá a boldogságunkhoz. Az oda vezető utat technikai és mennyiségi kérdésnek tekintjük, a nekünk járó tételek listájának felduzzasztásával, és azzal, hogy mindent megteszünk, másokon átgázolva is, hogy a listán szereplő tételeket megkapjuk. Biztosra akarunk menni, boldogok akarunk lenni anélkül, hogy megismernénk, elfogadnánk és megszeretnénk magunkat.
Ha a gondolataink, lelki életünk természetes irányát vesszük tudatos gondolataink alapjául is, akkor rengeteg energiánk marad alkotó, kedves gondolatokra, rengeteg időnk és energiánk marad magunkkal foglalkozni, a kevesebb általunk teremtett belső feszültség miatt sokkal inkább észrevesszük testünk jelzéseit, érezzük testünk igényeit. Emellett nyitottabb lesz a szívünk, tisztábban látjuk magunkat és a környezetünket is, sokkal megértőbbek leszünk magunkkal és másokkal szemben is. Oda tudunk figyelni másokra, okosabban tudunk kérdezni és válaszolni is, sokkal könnyebben leszünk hiteles személyiségek.
Sokkal könnyebb pozitívan, érdeklődően és biztatóan gondolkodni, mint hinnénk. Például már annak is hihetetlen hatása van az érzéseire, a tettrekészségére, ha csak a derűs szóra gondol. Amikor fáradt, nem mindegy, hogy azt a szót ismételgeti magában, hogy fáradt vagy ideges vagy kedvtelen, és mennyi minden feladat vár magára, de hiába, mert fáradt vagy ideges vagy kedvtelen, vagy ellenkezőleg, a derűs szóra gondol, és arra, hogy mennyi mindent tud még megtenni. Pont ugyanannyi erőfeszítést kíván a derűs szóra gondolni, mint a fáradt, ideges vagy kedvtelen szóra, pont ugyanolyan könnyű magunkat derűsnek vagy fáradtnak elképzelni, a különbség az eredményben mégis hatalmas.
Ehhez hasonlóan, ha másokhoz is így állunk, pozitívan, érdeklődően, biztatóan, akkor másoknak is rengeteg energiát adunk úgy, hogy közben a saját jókedvünk, energiánk és tettrekészségünk is növekszik. Nagyon sokat tudunk így a közösbe tenni. Fordított esetben úgy vonunk el másoktól kreativitást, energiát, hogy magunktól is megvonjuk ezeket. Nincs köztes út, úgy tudjuk a legjobbat tenni magunkkal, ha másokkal is jót teszünk.
