A törökök nem értették, miért tartjuk fent a harácsolás és a korrupció rendszerét a kivonulásuk után, de nagyon már nem érdekelte őket. A lövészárokban harcoló géppuskások nem értették a teljes a lovaikat hetykén megülő, huszáros rohamot indító katonáinkat, de éltek a véres, ugyanakkor könnyű győzelem lehetőségével. Az oroszok nem értik, miért tartjuk fent a pártutasításos rendszert a kivonulásuk után, de nem sajnálkoznak, hanem kiaknázzák a nekik így tálcán kínált lehetőségeket. A németek nem értették, miért adjuk önként és rendkívül szervezetten a kezükre a több százezer kisebbségi magyart, kicsit tiltakoztak, de nem sajnálkoztak. Az Európai Unió nem érti, miért vívunk ellene szabadságharcot, kicsit tiltakozik, kicsit sajnálkozik, mert az általunk generált problémák helyett is van bőven közösen megoldandó feladat, és csodálkozik, miért a saját különállásunk hangsúlyozásával akarjuk előre lendíteni az Európai Egyesült Államok létrehozását. Amikor egyszer csak az igényünket a politikusok kellően felerősítve visszamondják és elérik, hogy mégiscsak kilépjünk az Unióból, akkor az Unió nem fogja érteni, hogy a nálunk a közel teljes beruházást kitevő pénzbeni támogatásról miért mondunk le, csodálkozni fog, hogy a működő és az Unió polgárainak nagy többsége szerint előre vivő és szép értékekről miért fordulunk el, a közös európai problémák megoldásában miért nem veszünk részt. De az Unió megvonja a vállát, kicsit sajnálkozik, és éli tovább az életét nélkülünk.
Saját istenünk sem ért minket, amikor nagy többségünk azt kéri, hogy büntesse meg a másikat. Megbüntet mindannyiunkat, kinyírja az összes tehenünket, teljesíti az összes borzalmas átkunkat, amit egymásra szórunk, miközben csodálkozik mérhetetlen vakságunkon. Csodálkozunk azon, hogy csökken itthon a lélekszám, miközben az egész, nagyon bonyolult kérdéskört elintézzük azzal, hogy a nők szüljenek több gyereket.
Napi szinten erősítjük meg a korrupciót, miközben tudjuk, hogy az ország élhetetlenségének egyik rákfenéje. Nem bízunk a politikusainkban, miközben semmilyen alternatív lehetőség – mint például a civil szféra, közösségi kezdeményezés, lokálpatrióta mozgalmak – iránt nem érdeklődünk, és nem is teszünk semmit azért, hogy egy fiatalabb politikusi generáció felnőjön.
Saját magunkat sem értjük, és közben haragszunk a világra, mert nem adja meg nekünk azt a csodálatot és tiszteletet, amit elvárunk.
