Megérdemeljük

Szándékoltan és nem szándékoltan, de mindent megteszünk, hogy mi magunk adjuk el magunkat gyarmatnak. Nem vagyunk tisztában erőforrásaink értékével, bejáratott kliséink vannak a gyarmatosítást ellenzőknek a meggyőzésére és érveik lesöprésére, többnek gondoljuk magunkat a többi magyarnál, örömmel veszünk belső vagy külső segítséget a többiek ellen, és nagyon meg akarjuk tömni a zsebünket a többiek rovására. A gyarmatosító jöhet itthonról is vagy külföldről, az eredmény szempontjából ez mindegy. 

Családi, kis közösségi szinten is csak azt várjuk, hogy ki fizet előbb nekünk azért, ami nagy érték, de mi messze áron alul adjuk el a többiek kárára. Alkoholra vagy tudatmódosító szerre váltjuk a családi ezüstöt a család háta mögött, a család nőtagjait erőszakkal ősi pénzkeresésre kényszerítjük, csatornafedelet, áramkábelt és szobrot adunk el fémhulladék áron, vállalatot és egész iparágakat értékesítünk privatizációnak álcázva, ügyeskedünk felfoghatatlan mennyiségű olajjal és gázzal, játszunk kamattal és árfolyammal, nyomvonallal, szabványokkal, bármivel, amivel gyors pénzhez juthatunk. És abban bízunk, hogy ennek az árát majd a többiek fizetik meg. Valóban, mindannyian megfizetjük az árat, keservesen, újra és újra.