Indulatos nép vagyunk, könnyen dühbe gurulunk, hamar hangot is adunk negatív érzelmeinknek, és azonnal rettenetes büntetésért kiáltunk. Magyarként azt gondoljuk, minden jár nekünk. Bármilyen valós helyzethez képest az összehasonlítási alapunk az az irreális hit, hogy mindenki a mi személyes és közösségi elvárásaink szerint cselekszik. Ehhez képest bármilyen más lehetőség személyes sértéssel egyenértékűen alávalóbb ennél az ideálisnál és egyedül elfogadható állapotnál. Egyedül elfogadható, mert ez jár nekünk, hiszen magyarok vagyunk. Ez az elkerülhetetlenül hatalmas különbség az ideális és a valós helyzet között magyarázza az indulatainkat. Beszélgetni sem vagyunk hajlandóak másokkal, amíg nem felelnek meg a mi elvárásainknak, nem hallunk meg semmi olyat, ami az elvárásainktól eltér, és nem veszünk észre semmi olyan kedvességet vagy jótettet, ami eltér az elvárásainktól. Inkább jól megbüntetnénk mindenkit, aki ennyire nem veti alá magát az elvárásainknak.
A magyarságunkat rendkívüli módon hangsúlyozó szélsőséges alakulatokban is azért van ennyi indulat, mert hatalmas ellentmondás feszül a nagyon hangoztatott magyarságunk okán támasztott elvárások és a valóság között. Minél inkább hangsúlyozza valaki, hogy mi minden jár nekünk azért, mert magyarok vagyunk, annál erősebb a valóságtól való eltérés és ebből eredően az indulat is.
Indulataink forrása
2014.03.21. 10:00 Megérdemeljük
Szólj hozzá!
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.