Megérdemeljük

Amikor egy politikus a magyarságunkat említi, akkor azt mondja, hogy mennyi minden jár nekünk, hogy ezt mennyire nem kapjuk meg, hogy mennyire nem kell semmit tennünk, hiszen magyarként mennyi minden jár nekünk, amit majd a politikus intéz, leginkább az ellenoldal kárára. És azt is mondja, hogy ne beszélgessünk egymással, majd a politikus pár frappáns szlogennel beszélget helyettünk. És nem is fogunk egymással beszélgetni, mert nem valós lehetőségeket hasonlítunk össze, hanem az összes elvárásunknak egyszerre megfelelő, nekünk legjobb lehetőséghez mérünk mindent. Nem fogunk odáig leereszkedni, hogy nem a nekünk tökéletes célról beszéljünk, vagy más érdekeinek a figyelembe vételével lerontsuk ezt a tökéletes képet. Hiszen az jár nekünk, a politikusaink is ezt sulykolják belénk. 

Miután magyarok vagyunk, és rengeteg elvárásunk van, és azoknak a teljesülését a többiektől várjuk, a meghiúsulásukért pedig leginkább a politikai ellenfeleink széles táborát okoljuk, mi magunk a legritkább esetben kezdeményezünk vagy vállalunk politikai vitát ellenérdekeltekkel. Ezt politikusaink pontosan érzik, és a kommunikációjukban arra törekszenek, hogy ne is akarjuk beszélgetni táborunkon kívüliekkel. A sokat sulykolt, egészen primitív tőmondatok, a jelzős szerkezetek és a rövid címkék, amiket a politikai ellenfelekre aggatnak politikusaink, azok leginkább azt a célt szolgálják, hogy ha esetleg mégis leállunk beszélgetni ellenérdekeltekkel, akkor egy-egy ilyen primitív mondat odavágásával azonnal le is zárjuk a beszélgetést, és azt ne is akarjuk újrakezdeni.