Teret engedünk az egónknak, így célok helyett ahhoz keresünk eszközöket, hogy igazoljuk, különlegesebbek vagyunk másoknál, és élvezzük ennek a vélt helyzetnek az előnyeit. Bele akarunk szólni mások életébe, függő helyzetbe akarunk hozni másokat. Legalább ezer éve ez határozza meg az együttélésünket, ez a folyamatosan látható vezérmotívuma a politikánknak, jogszabályainknak. Különböző köntösben – politikai, vallási, rokoni, tekintély alapú, de mindig ugyanolyan – egyéni teljesítménytől független alapon lehetett mindig a legnagyobb és leggyorsabb karriert befutni. És mindig igyekeztünk a többieket függő helyzetbe hozni, minden további cél nélkül, mások függő helyzetbe hozása maga az öncél. Erre hajt minket az egónk. Száz éve, a két világháború között, a szocializmusban, és most is, egészen egyértelműen látszik, hogy a nagypolitikától a legkisebb nem önszerveződésen alapuló közösségig ez a legnagyobb motiváció, nagyítóval is alig találunk olyan közösséget, ahol nem ez történik.
Közös célok hiányában kerüljük meg mindig a mit csináljunk kérdést, helyette lelkesen, részletesen és ismétlődően kitárgyaljuk a mások mit csináljanak kérdést. Célok nélkül mindig újranyitunk régi kérdéseket – vidék-főváros, nyugat-kelet, ki magyar, történelmi sérelmeink –, ráadásul a nagy magyar egónk miatt úgy gondoljuk, hogy olyan okosak vagyunk, hogy figyelmen kívül hagyhatjuk az eddigi válaszokat és a mi feladatunk örökre szóló választ adni ezekre a kérdésekre. Úgy gondoljuk, hogy mindig a mi időnk az igazán történelmi idő. Ezért is kiáltunk sokan rendszeresen forradalomért, vagy félünk éppen hideg polgárháborútól, kettészakadt országtól, holott nem történik semmi különleges, és még kevésbé bármi új. Százszor eredménytelenül megvitatott kérdéseket még egyszer megvitatunk, ismét eredmény nélkül.
Nem tervezünk hosszú távra, kevés hosszú távú célunkhoz alig-alig rendelünk megfelelő eszközöket, és nagyon könnyen dobjuk el menet közben rövid távú célokért az addig elért eredményeket. Így kétszeresen pazaroljuk el, amink addig volt, mivel az így megkapott eredményt sokkal kevesebb, rövid távú munkával is elérhettük volna, másrészt nagyon hiányzik a hosszú távú eredmény. Emellett védtelenek vagyunk mások hosszú távú célt szolgáló eszközeivel szemben, és saját hosszú távú eszközeink hiányában még segíteni sem tudnak nekünk, nincs rá fogadókészségünk.
