Megérdemeljük

Választás lesz, de nem akkor és nem arról, amiről gondoljuk. A legfontosabb kérdés, amiben napi szinten választanunk kell, hogy mit tegyünk. Ön mit tesz, kedves Olvasó? Egyetértünk abban, hogy a saját kezünkben van leginkább az egyéni és közös sorsunk? Kérem fogadja el, hogy amiért a legtöbbet tesszük, azt a sorsot érdemeljük. A mostani helyzetünkért tettük a legtöbbet, sokkal többen és sokkal többet, mint hinné. Erről szól ez a blog, erre szeretnék rámutatni, hogy rajtunk múlik a boldogulásunk vagy rossz sorsunk. 

Minden nap választás van, és mindig van választási lehetőség. Jót tesz magának vagy sem. Ha jót tesz, akkor azt a közösség, a többiek javára vagy kárára teszi. Mindig tud magának jót tenni, és mindig tud úgy jót tenni magának, hogy azzal a közösséget is szolgálja. Érvényesül a szabad akarat. Olyan lesz a sorsunk, ahogy Ön dönt. 

Lehet bővebben is nézni. Mit szeretnénk? Mit teszünk azért, amit szeretnénk? Elérjük a célt azzal, amit teszünk? A cél és oda vezető út másokból ellenállást vagy támogatást vált ki? Ennél sokkal fontosabb kérdés, ha elérjük a célunkat, az jó nekünk? Ha nem jó, akkor gondolkodunk, tanulunk, alkalmazkodunk, vagy sem? Ebben a felfogásban látszik a nagyon nagy különbség az elvárásainkhoz képest, mert azok teljesüléséért semmit nem teszünk, sok esetben még csak nem is közöljük az érintettekkel, hogy mi velük szemben az elvárásunk. Így persze semmi meglepő sincs abban, hogy mások nem teljesítik az elvárásainkat. És akkor sem kapunk észbe, amikor mások velünk nagyon indulatosak, mert nem teljesítjük a ki nem mondott elvárásaikat.  

Nagy többségünk minden nap csukott szemmel teszi le a voksát az elvárásai mellett. Ez minden bajunk forrása. Ez nekünk személyesen sem jó, nem véletlen, hogy ennyien vagyunk lelki betegek. És kisebb-nagyobb közösségeinknek, a társadalmunknak sem jó. Ha lemondunk a nagy többségünk számára soha nem teljesülő, gyakran önellentmondásos és lehetetlen elvárásainkról, akkor csodát fogunk megélni. Igényünk lesz gondolkodni, beszélgetni, megérteni a másikat, kirobbanóan jól fogjuk magunkat érezni a bőrünkben, sokkal több jót fogunk magunkról gondolni, sokkal tettre készebbek leszünk. Meg fogjuk látni az értékeket, különösen az emberi értékeket, érezni fogjuk, amikor politikusaink inkább a saját javukra dolgoznak, mint a miénkre, nyitottak leszünk a társadalmi párbeszédre. Bízni fogunk magunkban és egymásban. 

Ha elég sokan mondunk le egyszerre a lehetetlen elvárásainkról, akkor nagyon is élhető lesz az országunk, elkezd pezsegni az élet, és belátható időn belül behozzuk lemaradásaink jó részét. Rajtunk múlik, hogyan választunk.