Sírnivaló az egészségügy helyzete. Kevés az orvos és az ápoló, alulfizetettek és túlterheltek, sok az adminisztráció, hosszúak a várólisták, túlzsúfoltak a kórházak, az egészségügyi infrastruktúra leromlott állapotban van és emiatt nagyon drága a fenntartása, egyebekben is mérhetetlenül pazarló a rendszer. Feudális jellegű az orvostársadalom viszonyrendszere, erős a korrupció, a kórházak adóssága kezelhetetlen. Mindezt jól látja, aki bármilyen kapcsolatba kerül az egészségügyi ellátó rendszerrel vagy a társadalombiztosítással, sokan nagyon sok mindent szépen és bőségesen elmondanak erről a témáról. Hazánkban különösen kockázatos megbetegedni.
Mindez jól ismert, sokan sokat és jól írtak már az egészségügyi rendszer állapotáról, alakulásáról, hibáiról. Nézzük meg, mi hogy viszonyulunk a saját egészségünkhöz, mit teszünk annak eléréséért és megőrzéséért. Úgy gondolom, keveset. Nem vagyunk tisztában a saját testünk működésével, mivel teszünk jót magunknak vagy éppen rosszat magunknak. Nem tudjuk, hogyan előzzünk meg betegségeket, hogyan táplálkozzunk, vagy csak nem foglalkozunk ezzel kellő rendszerességgel vagy inkább a legkevésbé sem. Nem járunk rendszeresen szűrővizsgálatokra, nem képezzük magunkat ilyen téren, nem tájékozódunk a tudomány haladásáról.
Meglehetősen önpusztító életmódot folytatunk. Nagyon sokan dohányzunk, még többen erősen alkoholizálunk, valamivel kevesebben élünk tudatmódosító szerekkel, egészen sokan zsírosan és fűszeresen eszünk. Nagy stresszben élünk, ráadásul nem ismerünk és nem alkalmazunk feszültség oldó és levezető gyakorlatokat. A legkevésbé sem foglalkozunk a lelkünkkel, nem ismerjük a lelki és testi egészségünk közötti összefüggéseket, mentális bajainkat besoroljuk a bolond kategóriába, nem fogadjuk el betegségként, szégyelljük és nem bízunk benne, hogy ki lehet belőle gyógyulni.
Amikor megbetegszünk, addig halogatjuk az orvos felkeresését, amíg nem okoz nagy fájdalmat a bajunk vagy nem korlátozza nagyon a mozgásunkat. Rengeteg házi praktikát ismerünk és alkalmazunk, javaslunk és fogadunk is meg. Az orvosoknak mérsékelten hiszünk, az előírt gyógymódot sokszor nem tartjuk be, minél hosszabb, annál kevésbé. A legtöbbször nem értjük, amit az orvos mond, ennek ellenére könnyen felülbíráljuk az orvos javaslatát, nem megyünk vissza ellenőrzésre.
Nem vigyázunk a saját egészségünkre, nem ismerjük saját testünket. Az államtól várjuk el, hogy védje meg az egészségünket még saját önpusztításunk következményeitől is. Az orvostól várjuk el, hogy azonnal, olcsón és fájdalommentesen hozza helyre azt, amit hosszú évek alatt teszünk tönkre. Ez a rendszer így még kevésbé fenntartható, mint az állami egészségügyi ellátás, a kettő együtt meg oda vezet, ahol most tartunk.
