Létezünk, helyünk van a világban, van tömegünk, anyagcserénk, vannak barátaink, ismerőseink, társaink, szeretteink. Hatással vagyunk a környezetünkre, és hatással van ránk a szűkebb és tágabb környezetünk. Ebben a világban nem tudunk semlegesek maradni, egy helyben topogni, nem tudjuk csökkenteni jelenlétünk hatásait. Testünk folyamatosan alkalmazkodik a környezetéhez és a szervezetünket érő terheléshez. Minden nap tapasztaltabbak leszünk, amit tapasztalunk, az megerősít vagy elbizonytalanít az addigi ismereteinkben.
Lelki életünkben sem tudunk középen és semlegesen maradni. Valamilyen értékek mellett hitet teszünk, személyiségünk fejlődik valamilyen irányban, érzéseink változnak tapasztalataink, a minket érő hatások vagy éppen testi szükségleteink eredményeként. Nem tudunk egyik nap így, a másik nap meg pont ellentétesen gondolkodni, ilyen egyensúlyt nem tudunk beállítani. Ha nem mondunk semmit, akkor is lehetünk hatással másokra, és sokkal inkább magunkra. Nem tudjuk kivonni magunkat az életből. A lehetőség és az eredmény együtt jár, és rajtunk múlik, hogy mire jutunk. Egy kedves mondatot pont ugyanannyi idő és energia elmondani, mint egy bántót, rossz eredményre jutni pont ugyanolyan hosszú utat jelent, mint jóra, ezért is érdemes ez utóbbira törekednünk. Ilyen szempontból még ingyen is van, nem kíván többlet energiát a rossz úthoz képest.
Folyamatos energiabefektetést igényel, ha ki akarunk kerülni az egyensúlyi helyzetből. És nagyon sokan nagyon sok energiát fektetünk abba, hogy ne legyünk egyensúlyban, még ha ezt nem is vesszük észre. Amíg nem lesz igényünk egyensúlyba kerülni, vagy nem kerülünk egy adott területen bármilyen okból egyensúlyba, addig nem lesz összehasonlítási alapunk arra, hogy mennyi energiát pazarolunk arra, hogy tevékenyen kimozdítsuk magunkat az egyensúlyból és kint is tartsuk magunkat. Addig ezt tartjuk természetesnek, és nem értjük meg, másoknak honnan van annyi mindenre energiájuk, amire nekünk nem.
Rajtunk múlik, hogy milyen egyensúlyi vagy egyensúlyon kívüli helyzetet célzunk meg. Ezért jó látni és rákérdezni a helyzetünkre, hogy az egyensúlyi-e vagy sem, oda vezet vagy attól elfelé. Ha ebből semmit sem látunk, akkor is tartunk valamerre, csak abban semmi összhang nincs, minden nap másfelé haladunk, de a legkevésbé sem célzottan. Ugyanannyi energiával, valóságos erőműként éljük az életünket mindannyian, és a saját gondolatainkon múlik, hogy mennyire oltják ki egymást az energiáink vagy mennyire hagyjuk érvényesülni teremtő erőinket.
