Az alkalmazkodóképesség hatalmas ereje az emberiségnek. Alkalmazkodóképesek vagyunk egyénileg is és együttesen is. A világ minden részén élnek emberek, egészen eltérő körülmények között. Az ember képes hihetetlen súlyokat mozgatni és zongorázni, futunk sprintet és úszunk kilométeres távot is, megküzdünk a baktériumokkal és a medvével is. És mindezt ugyanaz az emberi test teszi. Az emberi elme megismerő képessége, memóriája is csodálatra méltó, ahogy az emberi agy rugalmassága is. Szervezetünk a számtalan külső hatásra kifinomult módszerekkel válaszol, folyamatosan fenntartja a belső egyensúlyunkat.
A modern korban könnyen gondolhatjuk azt, hogy már nincs szükségünk nagyfokú alkalmazkodóképességre, technológiák és intézmények sokasága teszi könnyebbé életünket. Társadalmi berendezkedésünk, jogrendszerünk fenntartása folyamatos erőfeszítést igényel mindannyiunktól, jó állapotban tartása valamivel kiszámíthatóbbá teszi életünket, de nem mozdítja előrébb személyes boldogságunkat. Mások hozzánk való alkalmazkodása is kényelmesebbé teszi életünket, de boldogságunkhoz sokkal inkább a mi személyes alkalmazkodóképességünk járul hozzá, nem véletlenül ilyen erős ez a képességünk.
A környezetünk, a többiek viselkedése számunkra adottság, amire egészen kicsi hatásunk van. Csak keveseknek tudjuk megmondani, hogyan tegyenek kedvünkre, és még kevesebben fognak is így tenni. Megvan a testi és lelki alkalmazkodóképességünk is arra, hogy az adott környezeten belül boldoguljunk, míg a környezetünk nekünk tetsző megváltoztatására nagyságrendekkel kevesebb eszközünk van, ráadásul sosem lehetünk biztosak abban, hogy akaratunk ilyen érvényesítése nekünk magunknak is jó, a környezetünkről már nem is szólva. Minimálisan tudjuk csak függetleníteni magunkat a környezetünktől, mindenki sokkal jobban jár, ha hatalmas emberi képességünket gyakoroljuk. Így sokkal több időnk és energiánk marad magunkra.
