Nemcsak külső nyomás van rajtunk, hogy minél inkább állandó életformánk legyen a társkeresés. Van egy erős belső késztetésünk is. Érezhetjük úgy, hogy az élet császárai vagyunk, vonzó embereknek udvarolunk vagy ők udvarolnak nekünk, sokat adunk a kinézetünkre, új embereket ismerünk meg, sokat járunk szórakozni, sűrűn érzünk friss és erős vonzalmat. Rengeteg mesélni valónk van a barátainknak a kalandjainkról, kivel találkoztunk, kivel fogunk találkozni, milyen jókat és szépeket mondtunk, mekkora érzelmeink vannak. Emiatt jó eséllyel folyamatosan extra figyelmet kapunk, és mindenki nekünk drukkol, hogy végre találjunk egy igazán nekünk való párt, olyat, akit megérdemlünk a sok jó tulajdonságunkkal.
Ezeken felül olyan hamis illúziót is teremthetünk, hogy nem kockáztatjuk azt, hogy lemaradunk az igazi szerelmünkről. Minél tovább időzünk a társkereséssel, annál több embert ismerünk meg, annál nagyobb esélyt adunk magunknak arra, hogy megtaláljuk az igazit, szinte biztosnak gondoljuk, hogy így találjuk meg életünk párját. Nagyon félünk attól, hogy összekötjük az életünket valakivel, és emiatt lemaradunk a nagyon nagy Ő-ről.
Kedves Olvasó, ha így gondolja, az leginkább önbizalomhiányra utal, és jó eséllyel nem fogja megtalálni élete szerelmét, nem fogja észrevenni, ahogy ő sem Önt fogja keresni.
Belső ellenállásunk
2014.01.29. 10:00 Megérdemeljük
Szólj hozzá!
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.