Megérdemeljük

Fogjuk érezni, amikor készen állunk teljes személyiségünket felvállalva kiállni mások, és leginkább jövendőbelink elé. Ennél sokkal kevésbé érezni, ha nem vagyunk kész. A felkészületlenségünket onnan lehet megsejteni, hogy nem szeretnénk lemondani mindarról a szórakozásról, jó érzésről, kiemelt figyelemről, amelyet a társkeresés ad. Nagyra tartjuk, hogy mindig készen állunk flörtölni, benne vagyunk az élet sűrűjében, sokat adunk a kinézetünkre, a mindig vonzó megjelenésünkre, sok alternatív programlehetőséget tartunk fejben. Hatással akarunk lenni másokra, leginkább külsőségekkel, sok beszéddel, viselkedésünkkel fel akarjuk magunkra mások figyelmét hívni. 

Amíg mindez fontos, és erről nem vagyunk készek lemondani, amíg mindez nagyon vonzó számunkra, addig messze nem vagyunk készek lényünk teljes odaadására, nyitott szívvel és teljes lényünkkel fordulni a másik felé. Mert a saját szórakozásunk, jó érzésünk sokkal fontosabb minden másnál, a magunkról kialakított kép bemutatása, annak mások elvárásaihoz igazítása fontosabb, mint önmagunk felvállalása. Nem a személyiségünkkel akarunk megtetszeni másoknak, sokkal inkább mennyiségi mutatótól függőnek gondoljuk, hogy megtetszünk másoknak, azt nem a lelkünktől vagy a személyiségünktől reméljük. Kicsit olyan, mintha a sokak által ismert és a társkereső iparág által belénk sulykolt lecke minél pontosabb felmondásától várnánk a sikert, személyiségünktől, személyes varázsunktól függetlenül. 

Amikor önmagunkat adjuk, jövendőbelinkkel kölcsönösen a teljes lényünket kínáljuk, és elfogadjuk egymást teljes lényét, akkor a fentiek már nem lesznek szempontok, mert nagyon más fog minket vezérelni. Nem rohanunk sehova a jó érzésért, nem érezzük a szórakozás, a külsőségek hiányát, mert egymás személyisége, lelke varázsol el minket. Akár otthon ülni is önmagában mérhetetlen jó érzés, egymás társasága jelenti a leggazdagabb időtöltést.