Nem igazán rózsás a helyzetünk a közlekedés terén. Az utak állapota rossz, túl sok tábla szabályoz egy-egy útszakaszt, a közlekedési morál alacsony, a gyorsforgalmi úthálózatot még van hova fejleszteni. Az üzemanyag drága és erősen változó minőségű, az autókereskedelmet a bizalmatlanság jellemzi, nagyon sok helyen a gépkocsinak nincs alternatívája. A biztosítás drága, de még így is alig fedez egy esetleges kárt. Mindezzel tisztában vagyunk.
És mégis. Rettenetes állapotú közutainkon magas átlagéletkorú gépjárműveinkkel, a szabályokat áthágva, nagy sebességgel és veszélyesen közlekedünk. Nem vezetünk üzemanyag takarékos módon, a pirosat narancsnak nevezzük, a közlekedési rendőrt ellenfélnek tekintjük, a többieket meg leküzdendő akadálynak. Meg vagyunk győződve remek vezetési és autószerelési képességeinkről. Vezetésünket annyira jónak tudjuk, hogy még nagy sebességnél, hirtelen manőverek közepette, vagy minimális italozás után is teljesen biztonságos marad. Különösen ezek együttesekor is érezzük a legjobbnak a vezetésünket.
A többiektől elvárjuk, hogy tartsák be a szabályokat, legyenek ránk figyelemmel, és lehetőleg segítsék elő a haladásunkat. A szabályokat nagyon jól ismerjük, amikor rendőrt látunk, ezt látványosan bemutatjuk. A legjobban akkor ismerjük a szabályokat, amikor az nekünk ad elsőbbséget. Ilyenkor szívesen bocsátkozunk hosszas és részletes szabályismertetésbe.
Autósként nem figyelünk a gyalogosokra, a szabálytalankodó és mindenhol előre furakodó motorosokat és biciklistákat nem szeretjük, a lassú és büdös buszokat meg teherautókat leginkább eltüntetnék az utakról. Motorosként lenézzük a lassú és lomha autósokat, külön rendnek gondoljuk magunkat, és megkülönböztetett figyelmet várunk el a járművünkből adódó védtelenség és sérülékenység miatt. Biciklistaként meg ezen felül előre haladásunk megkönnyítését, mert környezetszennyező üzemanyag helyett a drága izomerőnkkel hajtjuk magunkat. Sajátos érdekeink és jelenlétünk figyelmen kívül hagyásáért rossz szemmel nézünk mindenkire, aki kettőnél több kerekű járművet vezet. Nagyobb gépjárművekkel közlekedve meg bosszankodunk, hogy a többi közlekedő mennyire nem veszi figyelembe sajátos korlátainkat és hoz emiatt nehéz helyzetbe szinte minden nap.
