A világban, az élettelen valóságban mindig nagyon gyorsan beáll az egyensúly. Az élővilágban is nagyon hamar beáll az egyensúly. Az élet, mivel az egyensúlyon kívüli állapot nagyon energiaigényes, maga törekszik az egyensúlyra.
A mi életünkben is fontos az egyensúly. Két dologban azonban különbözünk az élővilágtól. Az egyik, hogy nem olyan egyszerű észrevenni az egyensúlyokat. A másik, hogy sokkal nagyobb döntési szabadságunk van választani különböző egyensúlyok között. Boldogságunk, boldogulásunk, sorsunk erősen függ attól, hogy látjuk-e, személyiségünknek, lehetőségeinknek, igényeinknek mely egyensúlyok felelnek meg, és látjuk-e, hogy ezeket az egyensúlyokat milyen úton tudjuk elérni. Ha nem látjuk az egyensúlyokat, a hozzájuk vezető utakat, vagy lehetetlen, együtt nem létező egyensúlyokra törekszünk, akkor pont annyira vágjuk magunk alatt a fát, mintha egyensúlyon kívüli helyzetre törekednénk.
Ilyen szempontból a saját kezünkben van a leginkább a sorsunk, megérdemeljük a sorsunkat. Saját éleslátásunkon, saját gondolatainkon múlik leginkább a boldogulásunk. Mit szeretnénk, mit látunk magunkból, a környezetünkből, a minket érő hatások közül mit veszünk észre és mit nem, mire figyelünk és mit hanyagolunk. A környezetünk a legritkább esetben hat sorsunkra közvetlenül, a környezeti hatásokra adott saját válaszaink sokkal többet számítanak. Erre van hatásunk, a környezetünkre sokkal kevésbé, még ha sokszor fordítva is gondoljuk, és a környezetet szeretnénk megváltoztatni a magunkat előre vivő válaszolás, az alkalmazkodás helyett.
