Megérdemeljük

Ha tetszik, ha nem, mindannyian egy csónakban evezünk. Minél előbb elfogadjuk ezt, annál hamarabb leteszünk arról, hogy egymás helyzetét, és ezzel közös helyzetünket rontsuk. Jelenleg is egy csónakban evezünk, de nem egy irányban. Nagyobb baj, hogy elvesszük egymástól az evezőt, de nem azért, hogy mi evezzünk vele, hanem azért, hogy mi pénzzé tegyük vagy csak a másiknak ne legyen. Rengeteg elvárást fogalmazunk meg, a többieknek, a tengernek, a többi csónaknak, a szélnek mit kellene tennie vagy nem tennie, és rengeteg ötletünk van, hogy mit lehetett volna másképp tenni, ha éppen valami máshogy alakult volna. A helyben forgásért mindenki mást okolunk, a nem egyenes mozgásért és minden más vélt vagy valós nehézségért pedig a kormányost okoljuk, holott ő csak a mi óhajainknak tesz eleget. Ráadásul lyukakat fúrunk a csónak aljába, hogy a másiknak vizes legyen a lába, a kellően sok lyuk miatt előálló mocsárért meg mindig másokat okolunk. 

Legalább ezer éve evezünk egy csónakban, de közben nem nagyon haladunk előre. Alig kevesebb, mint száz éve és napjainkban is kormányban vagy vezető tisztségben lévő személyt az alapján értékelünk vagy azzal hiteltelenítenünk el sikeresen, hogy megkeressük kisebbséghez tartozó felmenőit, mintha ez bármit is változtatna azon, hogy amit mond és tesz, az előbbre visz minket vagy sem. Kétszáz éve a hídpénzt a gazdagoktól nem szedtük be, meg működtettük a nemesi adómentességet, most meg olyan adórendszert működtetünk, amelynél a közös kasszába nem befolyó pénz négyötöde a leggazdagabb egyötödnél marad. Ötszáz éve a török bevezette nálunk a harácsolást, most meg két évtizede kiválóan működő különleges gazdaságot szántunk be a földre kapható támogatásért. Ezer éve Szent István Máriának ajánlotta az országunkat, és még ma is támasztunk másokkal szemben elvárásokat ezért a felajánlásért. Egy tapodtat sem mozdultunk, miközben elszáguldottak körülöttünk a felvilágosodott, a szekularizálódott, a polgárosodott, majd a demokratikus államok mind. Egyik változást sem értette meg nagy többségünk, az állam irányította jól-rosszul ezeket a folyamatokat. Itt van a hatalmas különbség köztünk és a többi demokratikus állam között, hogy a többi demokratikus állam polgárai nem engedik meg maguknak, hogy egy hibát kétszer elkövessenek, mi meg folyton ugyanazt a hibát követjük el változatlan formában. Közben meg zeng tőlünk a világtenger, fennen hirdetjük, hogy az ezeréves és hangzatos nevekkel illetett hajónk milyen különleges, mennyi minden jár nekünk, hogyan címkézzük a többi államot, milyen frappánsan ítélkezünk mások felett.