Megérdemeljük

Sokan úgy gondoljuk, hogy az otthonunk, a párkapcsolatunk a legjobb hely hatalmi játszmák rendezésére és dominancia harcok vívására, hiszen párkapcsolatban vannak a legjobb esélyeink csatákat nyerni. Az erős hatásunk a másikra, a másik sok vesztenivalója, a sok együtt töltött idő miatt a fegyverek széles tárháza, a javuló pozíciónk ígérete, a jobb helyzetünkből adódó kényelmesebbé váló életünk mind arra ösztönöz minket, hogy változatos módokon, szavakkal és tettekkel ráerőltessük akaratunkat a párunkra és meggyőzzük arról, hogy miért mindig nekünk van igazunk, miért teszi jobban, ha csak ránk hallgat, miért járunk mind a ketten jobban, ha elsődlegesen a mi igényeinkre van tekintettel, miért akarjon sokkal többet adni, mint kapni. 

Esélyes, hogy kegyetlenül hatékony eszközökkel, felmenőinktől vagy baráti körünktől ellesett módszerekkel a mindennapi csatáinkat megnyerjük, és elég hamar a háborút is, elérjük mindazt, amit akarunk. Kezes bárány, minket minden téren kiszolgáló társunk lesz. Rossz esetben.

Jó esetben párunk megbeszéli velünk, hogy ezt ne tegyük, és talán hallgatunk is rá. Kevésbé jó esetben nem sikerül mindezt megbeszélni, és kezdhetjük elölről a társkeresést, de ez még mindig a kisebbik rossz. Rossz esetben elveszítjük vagy megnyerjük a háborút. Ha nyertünk és kihoztuk a helyzetből a maximumot, tisztáztuk az erőviszonyokat, és élvezzük a sikert, egyszer csak fel fog tűnni, hogy hiányzik a boldogság, az otthon melege, a társunk odaadása. Pont ugyanígy érzünk akkor is, ha elveszítjük a háborút. A következmények: elkezdünk egyre többet járni horgászni, meccsre, fodrászhoz, kocsmába, edzeni, barátokhoz vagy barátnőkhöz, kimenekülni a garázsba vagy a konyhába, szeretőt tartani. Mindig tudunk színházat játszani, kifelé mutatni a boldogságot és harmóniát, de a saját boldogságunkat ez bizonyosan nem pótolja. Sok helyen leszünk és sok helyen fogjuk jól érezni magunkat, csak otthon és együtt nem. A boldogságunk fog nagyon tapinthatóan hiányozni. Okolhatjuk mindezért a másikat, de pont ez szemernyit sem javít a helyzetünkön. 

Mindezt azon egyszerű oknál fogva, hogy kemény küzdelemmel leépítettük párunk önbizalmát, kreativitását, odaadását, egyszerűen és nagyon önző módon elvettük mindazt, amit akartunk, sokkal többet vettünk ki a párkapcsolatunkból, mint betettünk, ráadásul sokkal többet vettünk el a párunktól, mint amennyit nyertünk. Elvesztettük inspirációnkat és a leglelkesebb közönségünket. A kölcsönös tiszteletet felváltotta az egyoldalú félelem. Azonban még így is sokkal kevesebbet sikerült elvennünk, mint amennyit párunktól kaptunk volna, ha növeljük az önbizalmát, ha odaadással, szeretettel fordulunk felé, ha biztatjuk. Egy párkapcsolatban is rengeteg önbizalom növelésre, biztatásra, megértésre van szükség, és párkapcsolatban sokkal többet is adhatunk mindebből bármilyen más kapcsolathoz viszonyítva. Amit a párunknak adunk, azzal a kapcsolatunknak is legalább annyit adunk. Ha elveszünk, akkor sokkal többet veszünk el.